VIDÉKI OTTHON SZÍVVEL

Ez a bejegyzés most csak annyiban kapcsolódik a buli szervezéshez, hogy egy helyszínről szól, ahol általában jól sikerülnek az összejövetelek. Rengeteg nevetés és jól sikerült parti lenyomatát őrzi ez a hely, nevezetesen az otthonom.
Amikor 4 éve felépült a házam, még csak ház volt és nem otthon. Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy milyen stílust képviseljen, mert éppúgy szóba jött a vintage hangulat, mint a country stílus vagy a skandináv letisztultság, sőt, szóba jött a mediterrán melegsége is, de végül is egy kicsit eklektikusan a "vidéki otthon" lett belőle.
A lényeg mindenekfölött az volt, hogy barátságos legyen. Egy hely, ahova jó bejönni. Elsősorban nem szép, hanem "meleg".Ahol minden barátom, vendégem, gyerekek...otthonosan tudják érezni magukat. Ahova szívesen jönnek. Egy ház tele szívélyességgel. 
Persze van mindig valami finomság is, ami vonzó lehet, de sokan megjegyezték az első időkben, hogy ez a ház olyan "Adris". Mostanra megszokták, de remélem a hívogató légköre így is megmaradt.

A benne lakozó bagoly áradatról írtam már egy másik bejegyzésemben, most a másik mániámról szeretnék vallani. A szívekről. Hát, igen, tisztában vagyok vele, hogy ez már giccsbe hajlik, de szerintem mégsem lett ízléstelen. A szívek ugyebár a szeretetet szimbolizálják, és én ezzel szerettem volna nyomatékosítani a barátságosságot, azt a jófajta szívélyes falusi fajtát.

Ezért lógattam egyet biza rögvest a bejárati ajtómra, hogy rögtön lássa a kedves betérő, hogy itten szíves vendéglátás lakozik. Ahogy az falun illendő. Aztán meg ebbe a kis vessző fonatba meg amúgy is beleszerettem a szatócs bótban...

És aztán sorban beleszerettem mindenféle szivecskés tárgyba, amit feltétlenül és haladéktalanul meg kellett vásárolnom. Például ez a pokróc a Metro Áruházból, mert az olyan finom puha... Meg a szív párna az Ikeából, mert az meg ugyebár illik a pokróchoz...

Szép sorban elkezdtek hozzám beszivárogni a szivecskés tárgyak, mert illettek a hangulathoz, az elképzeléshez, a "dizájnhoz". És olyan nagyon kellették magukat azokban a cuki kis lakberendezési boltokban, ahonnan az ember legszívesebben mindent hazavinne. De szerencsére ezt a pénztárcám nem engedte meg, ezért csak módjával és komótosan kezdték a kezdetben üres lakást benépesíteni a baglyok mellett a szívek is. Egy-egy darab innen-onnan.

...és még ennél sokkal több minden. Persze addigra már fellelkesedtem és beindult az alkotóvágyam is, úgyhogy a vásárolt tárgyak mellé elkezdtem magam is legyártani a szíves kiegészítőket. Csináltam képeket az étkező falára, hímeztem szív szegélyű abroszt is, varrtam egy egész párnacsaládot a kanapéra, sőt még karácsonyfadíszeket is filcből...

Sajnos már le kellett állnom, mert lassan több a dísztárgy itthon, mint a használati tárgy (bár ezek mind nagyon használatosak !), de már túlzás lenne. Viszont sikerült elérnem azt a jó kis zsúfolt, meleg, barátságos otthon érzést, amire mindig vágytam. Ami az enyém.